Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és a felesége, aki babát várt. Nem is akármilyen babát, hanem egy csodálatos fiúgyermeket. Így éldegéltek egy picinyke házikóban boldogságban, békességben. Volt azonban egy csúf, gonosz vasorrú banya a falu végén, aki nagyon irigykedett a boldogságuk miatt. Egy nap elátkozta a ház urát, aki így messzeföldre kényszerült menni dolgozni, hetedhét országon is túlra.
Csupán a hétvégéken lehettek együtt, így mindketten nagyon várták már a szombatot, amikor ismét találkozhattak. Ilyenkor mindig boldogok voltak és gondtalanok. De amikor eljött a vasárnap délután ismételten búcsúzkodniuk kellett. A kismama ilyenkor mindig búbánatosan és szomorúan feküdt a szobájában, várva a távoli hétvégét...
Egyszer csak arra járt a jó tündér, és ezt mondta a kismamának:
- Szombaton, mikor hazajön a férjurad, este lefekvés előtt, a pocakodat simogatva mondjátok ezt a babádnak: "Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!".
Várta is a kismama a szombat estét izgatottan, hogy vajon mi fog történni. A szegény ember, mikor hazaért - kétkedve bár -, de azért beleegyezett a dologba. Egy próbát megér -gondolta. Így lefekvés után körkörösen simogatva a pocakot ezt mondták:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
Legnagyobb meglepetésükre ezt válaszolta a baba:
- Édesanyám nem úgy van, ágy is kell, ahol aludjak.
A szegény ember megörült, mivel ezt már megvették. Átment a kiságyért a szomszéd szobába, majd felállította az ágyuk mellé. Ezután újra kérlelni kezdték a babát:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
- Nem úgy van az édesapám, hol van az én babaverdám?
Felkészült volt a kis család, és mivel már ezt is beszerezték, a szegény ember kiment a garázsba, és bevitte a babakocsit.
Ezután újra csalogatták a fiúcskát:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
- Rendben van drága szüleim. Mivel látom, hogy ti engem már nagyon vártatok, máris kibújok...
És mielőtt a meglepett szülők egyet is pislanthattak volna: zsúpsz! Kint is termett egy gyönyörű daliás kisfiúcska, akit a szülei Daliás Dánielnek neveztek el.
A vasorrú banya, mikor megtudta, hogy mi történt, tüstént kipukkant mérgében. Az orrából pedig rengeteg vashulladék (szerk.megj.: értsd vasfika) esett ki, amiből a szegény ember nyitott egy MÉH-telepet, és így meggazdagodott. Csaptak is hatalmas dínom-dánomot, ahova meghívták a falu apraja-nagyját.
Boldogan éltek így mindhárman, a MÉH-telep sarkában, amíg meg nem haltak...