Már a célegyenesben vagyunk. A védőnő szerint már csak napok vannak vissza. Ezt a Picur arcából állapította meg, mivel állítólag a szülést megelőző napokban némiképp megváltozik a kismamák arca. Igaz, az orvos szerint "csak" 1 ujjnyira nyitott a belső méhszáj, és másodfokon érett a méhlepény.
A Picur pocakja napi szinten liftezik, hol lent van, hol fent (ilyenkor a gyerek lába a gyomor környékén pihen, ami láthatóan nem túl kellemes a kismamának).
Igazából már nagyon tűkön ülök. Szinte nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen érzés lesz, mikor a kezembe adják a fiamat. Még nem igazán sikerült felfognom azt a tényt, hogy apa leszek. Hihetetlenül jó érzés...
37. hét - Liftező pocak
2011.09.14. 16:33 - $Joey
Címkék: napló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://apuka.blog.hu/api/trackback/id/tr103227275
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anyuci01 2011.09.18. 16:39:19
Valóban jó érzés, hogy nem sokára anyuka leszek...ami már kevésbé jó, hogy sajnos lassan egy hónapja a férjem és én távol vagyunk egymástól hét közben. Nem csak azokban a helyzetekben kell nélkülöznünk aput, amikor szükség lenne rá...sajnos a vizsgálatokon sem tud ott lenni. Nem köszön jó reggelt-et, és nem kíván jó éjt nekem és a babának, nincs jó éjt puszi, nem tudom megmutatni, ha rugdos a babó...stb. Nagyon rövid a hétvége. Nem tudunk elég időt együtt lenni, eleget beszélgetni. Egy órája indult el, és olyan mint ha egy örökkévalóság lenne, hogy péntek este legyen, és újra a pocakra tapassza a fülét. Biztos már a különlét is türelmetlenebbé tesz...alig várom már, hogy megszülessen a babó.
A napjaimat még egy "kis" influenza is megnehezíti...mint ha nem lenne elég nehéz az utolsó két hét, ráadásul apu nélkül. Azért most már jobban vagyok, de eléggé ledöntött a lábamról az elmúlt hét folyamán.
Ha a szülésen túl vagyunk legalább két hét együttlét vár ránk hármasban, és ezt mindennél jobban várom már. Most olyan, mint ha ez az idő soha nem jönne el. :(
Ma vagyok 38. hetes terhes...reméljük, hogy már nincs sok hátra.
Apuka szinte végig dolgozta az egész nyarat, hogy maradjon szabadsága a szülésre és a babára, és most már észreveszem rajta, hogy nagyon fáradt, és ő is akkor lenne a legboldogabb, ha végre velünk lehetne.
A hétvégén önfeledten játszadozott, és beszélgetett a mozgolódó pocakkal...:) Annyira jó volt...messze van a jövő hét péntek!
A babával egyébként a vizsgálatok szerint minden rendben. Egészséges kis vasgyúró...Becslés szerint 3500 gramm körül van a súlya (nem lesz kis baba). :) Türelmetlenül várom már a jövő heti NST-t, és azt amikor már a kezemben tarthatom :)
Kicsit hosszabb hozzászólást írtam, mert hiába próbálok Apuka fejével beszélni, mindig olyan szűkszavúan, és ritkán ír. Erre persze mindig az a reakció, hogy Anyucitól nem érkezett hozzászólás. Én tudom, hogy az olvasók inkább az ő nézőpontjára kíváncsiak ... hozzáteszem én is! :) de ezek szerint én nem vagyok elég meggyőző. Remélem a hozzászólásom majd az lesz. Én igyekeztem kicsit hosszabban és részletesebben írni, hogy Apuka példát vegyen rólam. Remélem ezek után számíthatunk egy hosszabb, és részletesebb bejegyzésre. És ha Apunak nem tűnt volna fel, AKKOR IGEN, EZ CÉLZÁS VOLT! :)
Hát ebben a "türelmetlenségben", és boldogságban kezdődik az (elvileg) utolsó előtti hét a kismamának!
A napjaimat még egy "kis" influenza is megnehezíti...mint ha nem lenne elég nehéz az utolsó két hét, ráadásul apu nélkül. Azért most már jobban vagyok, de eléggé ledöntött a lábamról az elmúlt hét folyamán.
Ha a szülésen túl vagyunk legalább két hét együttlét vár ránk hármasban, és ezt mindennél jobban várom már. Most olyan, mint ha ez az idő soha nem jönne el. :(
Ma vagyok 38. hetes terhes...reméljük, hogy már nincs sok hátra.
Apuka szinte végig dolgozta az egész nyarat, hogy maradjon szabadsága a szülésre és a babára, és most már észreveszem rajta, hogy nagyon fáradt, és ő is akkor lenne a legboldogabb, ha végre velünk lehetne.
A hétvégén önfeledten játszadozott, és beszélgetett a mozgolódó pocakkal...:) Annyira jó volt...messze van a jövő hét péntek!
A babával egyébként a vizsgálatok szerint minden rendben. Egészséges kis vasgyúró...Becslés szerint 3500 gramm körül van a súlya (nem lesz kis baba). :) Türelmetlenül várom már a jövő heti NST-t, és azt amikor már a kezemben tarthatom :)
Kicsit hosszabb hozzászólást írtam, mert hiába próbálok Apuka fejével beszélni, mindig olyan szűkszavúan, és ritkán ír. Erre persze mindig az a reakció, hogy Anyucitól nem érkezett hozzászólás. Én tudom, hogy az olvasók inkább az ő nézőpontjára kíváncsiak ... hozzáteszem én is! :) de ezek szerint én nem vagyok elég meggyőző. Remélem a hozzászólásom majd az lesz. Én igyekeztem kicsit hosszabban és részletesebben írni, hogy Apuka példát vegyen rólam. Remélem ezek után számíthatunk egy hosszabb, és részletesebb bejegyzésre. És ha Apunak nem tűnt volna fel, AKKOR IGEN, EZ CÉLZÁS VOLT! :)
Hát ebben a "türelmetlenségben", és boldogságban kezdődik az (elvileg) utolsó előtti hét a kismamának!
