7:00, csörög az ébresztő. Lassan fel kellene kelni, de még jó lenne egy kicsit aludni. Fél szemmel átlesek az ágy túlsó felére: nincs mozgás, a Picur még alszik. Csak még egy kicsit...! Telefon "szundi"-ra vált. Némi örömmel konstatálom, hogy van még 10 percem.
7:10, újra az a francos ébresztő. Mese nincs, most már fel kell kelni. Az ágy másik oldalán is mocorgás hallgató. Nagy nehezen felöltözöm, fogom a bukszát, és elindulok lefelé a lépcsőházban. A bejárattól 10 méterre lévő boltban megveszem a reggelinek valót: pogácsát, zsemlét, és némi epret (mert mostanában ezt kívánja a kismama).
Irány haza, de sietni kell, mert ha elkésem, akkor a kismama kidobja a taccsot. Gyors fogom a tálcát, szépen rárakom a reggelit, majd viszem a Picurnak az ágyba.
7:25, ez a reggel is sikeres volt: hányás nélkül megúsztuk! Fürdeni, öltözködni, aztán irány dolgozni...
A kismama reggelije:
