Úgy gondolom, hogy az életben sok mindenre fel lehet készülni lelkileg, de adódhatnak helyzetek, amikor egy váratlan esemény minden felülír.
Szeptember 2-a reggel hasonlóan indult, mint anno Daninál: fogtuk az összepakolt kórházi csomagot és elindultunk a szülészetre. Ott is minden úgy zajlott, mint azt vártuk. Bejelentkezés, vizsgálat (közben a nyákdugó "kiesett"), szülőszobába befeküdtünk, oxitocin infúzió és figyeltük a fájások erősödését a néhány évtizedes - talán még ruszki gyártmányú - készüléken. Az pedig szépen szorgosan nyomtatta a görbéket a papírra.
Az orvos és a fogadott szülésznő is folyamatosan benézett és vizsgálódott. Viszonylag kellemes hangulat uralkodott 11 óráig. Akkor a szülésznő javaslatára kértük az epidurális érzéstelenítést. Nagyjából 11:15 körül bejött az egyik osztályos nővér, hogy lehalkítsa a szívhang monitort, mert hangosnak vélte. Kifelé menet aztán hirtelen visszajött és miután ellenőrizte az értékeket kiviharzott a szobából. Innentől gyorsan történtek az események.
Megjelent úgy 10 orvos, nővér, altatóorvos és műtőssegéd. Az orvos megvizsgálta anyukát és nyugtalan pillantást vetett a szülésznőre. Közölték, hogy vészesen lecsökkent a magzati szívhang, ami valószínűleg a köldökzsinór nyak köré tekeredése miatt lehet. Anyukát feltették a műtős ágyra, majd kivonultak mindannyian. Szörnyű volt látni a feleségem aggódó tekintetét, és még csak meg sem tudtam nyugtatni. Épp csak annyi időm volt, hogy megkérdezzem mehetek-e velük? Mire közölték, hogy "apuka várakozzon itt".
Nagyjából 15 perc telhetett el így, ami alatt szinte felrobbantam az aggodalomtól. Aggódtam mindkettőjük miatt és már számtalan lehetséges szcenárió végigfutott az agyamon. Őszintén senkinek sem kívánom ezt átélni!
Egyszer csak megjelent a szülésznő és közölte, hogy menjek át a másik szobába, mert oda hozzák majd anyukát és a babát is. Láttam, hogy még mindig ideges és a kérdésemre is csak azt felelte, hogy "minden rendben lesz". Kb ebben a pillanatban hallottuk meg a folyosó másik végéről egy baba sírását. Mondta is a szülésznő, hogy ez már Olivér hangja.
A műtőből egy pillanatra odahozták hozzám, de vitték is azonnal az inkubátorba, mivel ez a protokoll, ha anyukát altatni kellett. Nagyon örültem, hogy láttam a fiamat, hacsak egy pillanatra is, de az aggodalmam nem múlt el, mivel anyuka még mindig a műtőben volt.
Kb. 10 perc múlva hozták meg és még kábult volt az altatástól. Ahogy kezdett magához térni rám pillantott és az első szava ez volt: "Olivér???!!". Szívszorító érzés volt...
Egy óra telt el, mire meghozták a fiunkat. Ezután együtt tölthettünk néhány órát, ami felüdülés volt a korábbi események után.
Később az orvos elmondta, hogy baba nagy mérete miatt (56cm/3950g) beszorult a szülőcsatornába és ez okozta a problémát. Nem volt más biztonságos lehetőség, mint császármetszéssel világra hozni a babát.
Anyuka és Olivér is egy igazi hős, akik a végsőkig megküzdöttek ezért a szülésért és nagyon büszke vagyok rájuk. Most már két csodálatos gyermekünk van, akiket nagyon szeretünk.
