MILYEN A JÓ APA?
Erről kevés szó esik. A "rosszról" annál több. Alig
van ideje a gyerekre! Érzelmileg távolságtartó! Túl
szigorú, túl passzív! - ez a leggyakoribb vád a mai
apák ellen. A szemrehányást a feleség teszi - meg a
gyerekek... Pedig van jó apa is, akit érdemes volna
utánozni!
A kis hercegnő és a hős
A lány életében az apa az első lovag. A férfi kis hercegnőként kezeli a
lányát. Rendszerint gyengédebben bánik vele, mint a fiával. A kislány lelki
érzékenysége felébreszti a férfiban a védelmezés ősi ösztönét. Ha birkózik
vele, mindig ügyel, nehogy túl durva legyen. Ezt a harmonikus viszonyt nem
zavarja vetélkedés. Ellenkezőleg: a kislány természetes nőiességével képes
megzabolázni az apját. Játékos flörtöléssel, merész kokettálással az ujja
köré csavarja. És a férfi nem ellenkezik.
Az apa is különleges helyet foglal el a lánya világában. Ő az első férfi,
akit a lány szeret. Tudatosan vagy ösztönösen, de a jövőben minden fiút
hozzá mér majd. "Gyakran választ a lány olyan férjet, amilyen az apja volt"
- bizonyítja a pszichológus.
A kamaszkor során lassan oldódik ez a szoros kapcsolat. A lány más férfi
után érdeklődik, mind több fiú barátja lesz. Sok apa csak nehezen fogadja el
az új helyzetet. Nehezen törődik bele, hogy már nem ő az egyetlen férfi a
lánya életében. Annyi a vigasza, hogy megtarthatja különleges szerepét: ő az
örökös fővédelmező és főbizalmas.
Klassz haver - de vetélytárs is
Ki az, aki nem nyomott még el egy-egy mosolyt apa és fia vetélkedése
láttán? Milyen örömmel és igyekezettel próbálja legyőzni egymást a kicsi meg
a nagy a fociban, a versenyfutásban vagy szkanderben! Egészen különös
férfikapcsolat az övék. Az apa saját maga részének fogja fel a csemetéjét.
Magát azonosítja vele, mindazt meg akarja neki tanítani, ami a srácot
férfivá teszi. Magához emeli az erősebbik nem világába. Eközben örömmel
fedezi fel saját magában a gyereket. A fiú viszont példaképet lát az
apjában, akivel feltétel nélkül azonosítja magát.
Legyen az toronyépítés fakockákból, birkózás az ágyban, aztán később
sakkozás - a kapcsolatukat mindig meghatározza az aktív cselekvés, a játékos
erőszak és versengés. Na igen, hiszen a két "férfi" nemcsak a legjobb
barátja, hanem a legélesebb vetélytársa is egymásnak. A fiú ugyanis
hamarosan egyenrangú társsá válik a férfiak birodalmában.
Az apa egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a fiú önálló
személyiséggé fejlődését. Segítse egészségesen átvészelni az anyjához fűződő
természetes viszony felbomlását. A fiú az apjától tanulja meg a nők
tiszteletét, rossz esetben megvetését. "Ha a férj gyakran durva a
feleségével, a gyerek sem fog másként bánni a nőkkel - vetíti előre a
pszichológus. - Először az anyjával, aztán a diáktársnőjével, majd a saját
feleségével."
A gyerek egészséges fejlődésében tehát rendkívül fontos szerepe van a
pozitív, erős apaképnek. Ha nincs ilyen, példakép lehet a nagybácsi, a
szomszéd, az anya barátja vagy a tanár is.
Ki a jó apa?
Nem kell tökéletesnek lennie, elegendő, ha érzékeny ember.
▪ Kezdettől fogva megéli az apaságot. Gondoskodik már a terhes feleségéről
is, és részt vesz az újszülött ápolásában.
▪ Rendesen bánik az anyával, hogy méltó példakép lehessen, így mutatja,
milyen értékesnek tartja az asszonyt.
▪ A felesége iránti gyengéd gesztusokkal jelzi, hogy a szülőknek van
szerelmi életük, tehát igényt tartanak a bizalmas együttlétre.
▪ Bepillantást enged a munkájába, őszintén beszél a sikertelenségről és a
gondjáról is. Így válik a házon kívüli élete is átláthatóvá.
▪ Időt szakít a családjára, külön programot szervez a gyerekkel, s
ilyenkor csak rá figyel.
▪ Elbeszélget a gyerekével. Észreveszi, hol szorít a cipő. Megtudakolja,
mi a baj. Állást foglal, segít.
▪ Lehetővé teszi, hogy a felesége is szentelhessen kis időt saját
kedvtelésének. Segít a házimunkában, hadd lássa a gyerek, milyen rejtett
tartaléka van.
▪ Erőt sugároz és védelmet nyújt. Bátorítja a gyerekét, hogy maga oldja
meg a kisebb problémáját. Ugyanakkor szolidárisnak mutatkozik - néha
akár az ideges tanár ellenében is.
▪ Nem szégyelli az érzelmeit, bánatát, örömét, csalódottságát. A férfi is
sírhat.
▪ Nem veszi a szívére a súrlódásokat, tudja, hogy a kamaszkor élesíti a
gyerek kritikai érzékét, ilyenkor kezdi kívülről szemlélni a szüleit.
▪ Egyenrangú szülő. Igyekszik tompítani az összetűzéseket, egyensúlyt
teremteni a felek között.
Apu, mesélj!
Spanyol lapban olvasom, hogy Anglia egyik egyetemén (micsoda
összekeveredett nemzetközi világban élünk), nevezetesen Exeterben érdekes
eredményre jutottak a gyermeklélektan kutatói. Arról van szó, hogy
mesemondásból vagy mesefelolvasásból a legtöbb nő doktorátust szerezhetne.
Merthogy az esetek nagy többségében az anya vagy a nagyanya olvassa fel a
mesét esténként - a fiúknak is. (Hogy a lánygyermek erre hogyan reagál, arra
nincs adat, de nem is fontos. Velük nincs baj...)
Baj a fiúgyermekkel van, mert élete első nyolc-tíz évében minden, ami az
olvasáshoz kapcsolódik, az a nőkkel függ össze. Érthetőbben fogalmazva: az
anya (vagy nagymama) olvassa a mesét otthon, az óvodában aztán szintén nő
(óvónő) olvas és mesél, majd az iskola első éveiben megint szinte csak
nőkkel találkozik a fiúgyermek.
Így aztán - az exeteri tudós elmék szerint - az a tévhit alakul ki a
fiúgyerekben, hogy az olvasás eleve női tevékenység, vagyis "nem fiúhoz
illő". A fiút a kaland érdekli, ilyen tárgyú könyvet kellene olvasnia. De
hogyan, ha nem szoktatják rá az olvasásra? Minden felmérés azt bizonyítja
(és nem csupán a ködös Albionban, hanem szerte a világon), hogy a fiúk
elmaradnak a fejlődésben a lányok mögött. Különösen akkor, ha olvasásról, a
szavak használatáról, vagy ami ebből ered: a beszédről van szó. Az általános
iskolában ez az elmaradás még csak ötszázalékos, a középiskolában már tíz,
az egyetemen pedig - jobb nem is említeni...
A brit tudósok ezek után afféle kiáltványt intéztek a világ gyermekes
férfiúihoz: "Apák! Olvassatok mesét a gyermeketeknek!" Mert az olyan
családban, ahol az apa (is) olvasott mesét, ott a fiú jobban fejlődik, nem
marad el a lányok mögött. Sőt kifejezetten haszna származik ebből, hiszen
felnőttkorban a jobban beszélő, akadálytalanul olvasó ember könnyebben kap
munkát és könnyebben illeszkedik be az életbe, ez csak természetes...
Férfitársaim! Munkára fel! Az a húsz perc esténként nem csökkenti a
tekintélyünket, sőt, mint látható, csak jó származhat belőle! És ne csak az
apa olvasson mesét, hanem a nagybácsi, az idősebb fivér is! Talán így
sikerül ellensúlyozni a sok óvónőt, tanító nénit, és elősegíthető, hogy a
legifjabb fiú ne maradjon le a lányok mögött! Higgyék el, már ezért a kis
diadalért megéri a fáradozás! Elő a mesekönyvvel, amelynek első sora így
kezdődik: Hol volt, hol nem volt...
(Forrás: Gyöngy, 1998/5. november, 22-23. o.)
