a kezdetek...
A feleségemmel 5 éve vagyunk együtt és 1 éve házasodtunk össze. Alapjában véve én akartam jobban gyereket, de hamarosan úgy éreztem, hogy ő még nálam is jobban szeretne. Így 2010 karácsony környékén úgy döntöttünk, hogy nem védekezünk többé (ekkor alig 1 hét volt vissza a menses-ig).
Ekkor még mit sem tudtunk ovulációs mikroszkópról, hcg-ről, stb... Az első ciklus vége felé, vettem meg az első tesztet, ami legnagyobb bánatunkra "egycsíkos" lett. A menstruáció késett már késett 2 napja, és már közel a hatodik tesztet fogyasztottuk el, mikor megjött. Ezt mindketten nehezen viseltük, de ezután eldöntöttük, hogy kevésbé görcsölve fogjuk megpróbálni a következő hónapban.
Január elején újult erővel vágtunk neki a projektnek, ekkora már kellőképpen utánaolvastunk a szakirodalomnak az interneten, ill. egy ovulációs mikroszkóp-ot is beszereztünk. Tudatosan, de nem görcsölve próbáltuk megközelíteni a dolgot. Ennek eredményeképpen a teszt (persze miután ismét néhány teszt kárba veszett) két-csíkos lett...
konklúzió:
- a tesztet nem érdemes a menstruáció elmaradása előtt elhasználni.
- nem szabad rágörcsölni, de érdemes a termékeny napokat kiszámolni
dilemmák
feleségem jelenleg utolsó éves egyetemista Pécsett, viszont a munkám miatt már egy éve Pesten lakunk. A szülők is Pécs környékiek és még aktív dolgozók, így itt Budapesten nem sok támogatásra számíthatunk.
Az orvosválasztás is komplikált volt: mivel jelenleg albérletben lakunk (nem bejelentve), így hivatalosan még Pécshez tartozunk. A tulajdonosnak persze esze ágában sincs minket bejelenteni. Mivel orvost mielőbb találnunk kellett, így szülők által ismert pécsi orvos mellett döntöttünk. A szülésre tehát Pécsett kerül majd sor.
Sokat beszélgettünk még a szülés utáni időszakról is. Azért, hogy a kezdeti problémákat, és a szülés utáni depressziót elkerüljük megegyeztünk, hogy az első időszakban anyuka és baba a szülőknél marad.
Kifejezetten nem örülök ennek a helyzetnek, de belátom, hogy így lesz a legjobb. Én a munka mellett nem biztos, hogy mindig segíteni tudok a feleségemnek, ráadásul amíg én munkában vagyok, ő teljesen egyedül lenne a babával a lakásban, - szükség esetén - mindenféle segítség nélkül.
rosszullétek, kívánósság és érzelmi hullámvasút
Sajnos a munka miatt nem tudtam elmenni az első ultrahangra, ezért csak telefonon értesültem, hogy az ultrahangon látni lehetett egy kis pulzáló pöttyöt (a pici szívét). Soha többet nem akarok lemaradni ilyen dolgokról...
A legelső igazi tünetek az érzelmi változások voltak. Az egyik percben vidáman nevet, a következőben pedig pityereg. Nem mondom, néha igencsak próbára teszi a leendő apuka türelmét - pláne egy pocsék munkahelyi nap után - egy-egy érzelmi kirohanás. Ez természetes velejárója a terhességnek, így mindig igyekszem pozitívan látni a helyzetet. Ha az ember 10-ig elszámol, mielőtt visszavágna, akkor kevesebbszer kell megbánni a kimondott, esetenként bántó szavakat. Ilyen helyzetekben arra gondolok, hogy azért mégiscsak neki nehezebb...
A 7-ik héttől rendszeressé váltak a reggeli rosszullétek, esetenként hányások. A legjobb ellenszer, ami eddig bevált, az a reggeli: mielőtt a feleségem felkelne, én lemegyek a boltba kakaóért és egy péksüteményért, és tálcán beviszem neki az ágyba... Nálunk bevált, ezzel 99%-ban megszűnt a rosszullét.
A kívánósság vicces dolog. Nem győzök csodálkozni, mikor egy ültő helyében megeszik egy egész üveg céklát, vagy egyéb savanyúságot. Volt, hogy este "vadásztam" kivit és kínai sült-tésztát, mert éppen "azt kívánta a baba". A hűtő viszont az első számú ellenséggé vált: az ún. "hűtőszagot" nem tudja hányinger nélkül elviselni. Így hát én lettem az első számú hűtőfelelős (állítólag a hűtőgolyó segít, de eddig még nem sikerült beszerezni).
konklúzió:
- a kismamának türelemre van szüksége, tombolnak benne a hormonok. Ne feledjük el, hogy neki a nehezebb.
- érdemes többfajta gyümölcsöt bespájzolni kívánósság esetére
- a hűtőbe jól jön a hűtőgolyó
