A mi kis rosszcsontunk újabban vagy a kismama gyomrán terpeszkedik, vagy a húgyhólyagon ugrál, a Picur legnagyobb örömére. Ilyenkor ő mindig "kis terroristának" nevezi. Mára elértük azt a szintet (és ez nem semmi), hogy ő többet jár ki pisilni, mint én. Mindemellett az új sport a pocakemelgetés: amikor a kismama oldalt fekszik, időnként megemeli a Kölök a pocakját.
Nagyon látványosak már a baba mozgásai. A múltkor az Instersparban a pénztárosnéni is megjegyezte, hogy látta a rúgást. Sajnos felmerült egy olyan probléma, amit még nem sikerült kezelnünk: a gyereknek kamerafóbiája van. Ahányszor fel szeretném venni a pocak-mozgást telefonnal, a Kölök megszüntet mindenféle tevékenységet.
Mostanában néha megjegyzi a kismama, hogy nagynak és csúnyának érzi magát. Persze mindez csak az ő fejében van. Szerintem ő egy nagyon szép kismama, még ha ezt sokszor nehéz is ezt elhitetni vele. Ez lett most az ő fóbiája. Felettébb érzékenyen érinti minden a külsejét illető megjegyzés. Tegnap elvoltunk kicsit a városban. Szépen felöltözött és kisminkelte magát ahogy kell, tényleg nagyon csini volt. Hazaérve szóba került valahogy a szemfesték lemosása, amire (poénból) megjegyeztem, hogy nem muszáj lemosnia, maximum úgy ébred fel reggel, mintha "Kiss koncerten" lett volna. Hát ez a megszólalásom nem aratott osztatlan sikert. Némileg kiverte nála a biztosítékot...
Sajnos észrevettük, hogy a kismama már nem tud egész nap tevékenykedni, mert pár óra mozgás után bedagad (vizesedik) a bokája. Ezen csak az segít, ha lefekszik és néhány órára "felpolcoljuk" a lábait, illetve ha a kispapa valamilyen kenőccsel jól megmasszírozza.