Néhány hete lesétáltunk a Dunához. Persze az út jóval tovább tartott, mint általában, mivel anyuka már egyre nehezebben cipeli a pocaklakót. Sajnos ugyanaz a probléma újra előjött, mint a korábbi terhességnél: a lábai nagyon vizesednek, pláne, ha nem pihen eleget.
Ami újabban rendszeres, az az esti csuklás. Ilyenkor a pocak alsó részén (ahol a feje van) ritmikus pulzálás érezhető és ezzel együtt a bordák alatt (itt van a baba lába) időnként kidudorodás. Megjegyzem, hogy a kismanó igen aktív és erős, mert előfordul, hogy egy-egy ilyen rúgáskor anyuka felszisszen fájdalmában.
Végre a névvel is sikerül dűlőre jutni (kb 7 hónap egyeztetés után): Olivér. Passzol a vezetéknévhez, nem poros, hasonló karakterisztikájú, mint a Dániel és nemzetközileg használható. Ezek voltak a fő szempontok a választásnál.
Ha Olivér jellemvonásait a pocakban töltött idő alapján kellenek megjósolnom, akkor az alábbiak szerint tenném:
- - kitartó és akaratos: ha anyuka nem úgy fekszik, ahogy neki jó, akkor addig rúg-kapál, amíg eléri, hogy anyuka a neki is kevésbé kényelmes háton fekvésbe helyezze magát
- - válogatós, de szereti a pocakját: ha nem olyan ételt kap, ami neki tetszik, azt csuklással vagy egyéb aktív módon jelzi. Ugyanez érvényes az “éhes vagyok” állapotra.
Tegnap egy új szórakoztató játékot talált a kismama az esti TV-zés során: az üres tányért a pocakra helyezve vicces megfigyelni, ahogy az ide-oda mozog aszerint, hogy Olivér épp hol rúg vagy tol kifelé valamit.
A legutóbbi orvosi vizsgálaton (35. heti) a baba súlya már meghaladta a 3000g-ot, így a magnéziumot és a terhességi vitamint már nem szabad szednünk. Így is egy óriás bébire számíthatunk, ami anyukának nem éppen motiváló így hetekkel a szülés előtt.
Szépen lassan a babaholmik is teljesen meglesznek, már csak néhány apróság hiányzik. A babaszoba és a család mindenesetre már kész az új családtag fogadására.
