12 hetes UH, egyéb vizsgálatok és hasonfekvés
Eléggé zsúfolt hét áll a hátunk mögött. Az egyik legfontosabb pontja az elmúlt hétnek az ultrahang volt. Itt láttam meg először a babát, vagyis a "Kölköt", ahogy mostanában becézem (persze csak viccesen, és csak azért mert már most egy igazi rosszcsont). Nem igazán tudom leírni azt az érzést, ami akkor fogott el, mikor először megláttam a monitoron a fejét, a kezeit, a lábait és a pici dobogó szívét... Ez leírhatatlanul csodálatos érzés.
Szerencsémre a Kölök nem igazán volt együttműködő az ultrahangot végző doktornénivel, mert amikor az orrcsontját kellett volna beazonosítani, a gyerek folyton az orrához emelte a kezét. Így némileg tovább gyönyörködhettem a látványban. Mikor sikerült a doktornéninek addig nyomogatni a kismama hasát, hogy a gyerek elvette a kezeit, integető mozdulatokkal helyezte azokat a hasához. A vizsgálat eredménye: 56,5 mm vagyis 12 hét, 4 nap. Épp ennyi idős a gyerek (mint azt megtudtam, 12 hetes korában minden magzat ugyanakkora, így tudják ezt ilyen pontossággal megállapítani). Szerettem volna egy képet kérni a babáról, de a nagy felhajtásban el is felejtettem.
Az ultrahang után a fogadott orvosunk asszisztensével találkoztunk, aki javasolta egy "integrált" teszt elvégzését (vérvizsgálat: Down-kór, idegcső-záródás, stb. szűrése), mivel ez pontosabb eredményt nyújt, mint a normál (kombinált) teszt. Habár ennek ára 15.000 Ft (a kombinált ingyenes), de ennyit úgy gondolom megér, hogy egy biztosabb eredményt kapjunk.
A vérvétel után a fogadott orvosunk is rögtön megvizsgálta a feleségemet, itt sajnos kevésbé vidám tényekkel lettünk szembesítve. A kismamának hátrahajló méhe van, aminek már illett volna kiemelkednie. Ennek a doki szerint legkésőbb a következő vizsgálatig (16. hét) meg kell történnie, különben neki kell kiemelnie azt. A javaslat: amikor csak lehet hason kell feküdnie. Ennek betartását persze én is felügyelem. Így most már a "szopipárnának" is hasznát látjuk...
Továbbra is rosszullétek
A hiedelmek szerint lassan el kellene múlnia a hányásos időszaknak. Ez sajnos még nem következett be, a Kölök elég sűrűn meghánytatja az anyját. A tapasztalat az, hogy leginkább a fűszeres, intenzív ízesítésű ételek okoznak problémát, így most igyekszünk ezeket kerülni.
Régen: Ha a családfő lóerejéről beszéltek, az azt jelentette, hány lova van.
Ma: A lóerő azt jelenti, mekkora a terepjárója.
Régen: Sikeres volt az a férfi, aki tetőt tudott építeni a család feje fölé.
Ma: Ugyanehhez kell egy tető, egy szép kert, 2 autós garázs, medence, és ez még csak a hétvégi ház.
Régen: Az apa megtudakolta az orvostól, hogy mikor fog megszületni a baba.
Ma: Az apának szájmaszkot kell viselnie, tudni a megfelelő légzéstempót, és gondoskodni róla, hogy fel legyen töltve a kamera.
Régen: Az apák után fiaik örökölték a ruhákat.
Ma: A gyerek fel nem venné apja ruháit, még akkor sem ha meztelenül kellene járnia.
Régen: Az apa számíthatott fiára, hogy átveszi tőle a családi vállalkozás vezetését.
Ma: Az apa azért könyörög a fiának, hogy jöjjön haza a koleszból és állítsa be a DVD-felvevőt, vagy installálja az új programokat a számítógépen.
Régen: Az apák pipáztak.
Ma: Ha ezt megpróbálják, kiküldik őket az udvarra, egy tüdőrákról szóló kiselőadás kíséretében.
Régen: A munkából hazatérő apát a család a vacsoraasztalnál várta.
Ma: Egy cédula várja, amin ez áll: "Peti edzésen, Kati zeneórán, én meg a könyvklubban, találsz pizzát a hűtőben!"
Régen: Apa és fia négyszemközt beszélgettek horgászás közben.
Ma: Az apa kirántja a fia füléből a fülhallgatót és belekiabál: "Mikor érsz rá végre?"
Régen: Az apa vett egy színes ceruza készletet a gyereknek, és az nagyon boldog volt.
Ma: Az apa vesz egy 30 ezer forintos építő játékot, és a kölyök azt üvölti: "Én Xbox-ot akartam!"
Régen: Ha apa az ágyban reggelizett, sült szalonnát evett, tojással és krumplival.
Ma: Kap egy kis zabpelyhet meg egy kiselőadást a koleszterinszintről.
Régen: Az apák büszkén azt mondták: "Az én házam az én váram!"
Ma: Azt mondják: "Isten hozott a pénznyelőben!"
Régen: Az apákat soha nem ismerték el igazán.
Ma: Az apákat soha nem ismerik el igazán.
Szegény szülők/gazdik :)
Védőnő: az első találkozás
Ma délelőtt voltunk a nála. Nagyon kedves, barátságos volt (olyan igazi "védőnénis"), kicsit újra gyereknek éreztem magam, amilyen hangsúllyal velünk beszélt. Körbenézve pedig azon agyaltam, hogy vagyon melyik bébiállatos kép fog a legjobban tetszeni majd a gyerekemnek... Egy csomó kérdést tett fel a kismamának, miközben én részletesen szemügyre vettem a helyiséget.
Azért persze igyekeztem odafigyelni. A szokásos név, cím, stb adaton kívül a családi betegségeken át, a jelenlegi állapotig szinte mindent felvett az úgynevezett kiskönyvbe, amit ezentúl minden orvosi- és védőnői vizsgálatra magunkkal kell vinnünk. A kismama védőnői látogatására ezentúl mindig az orvosi vizsgálatok előtt fog sor kerülni.
Feleségem legnagyobb örömére kiderült, hogy azért néha ihat egy-egy gyenge kávét, valamint kiderült, hogy a cola (óvatos mennyiségben) valamilyen furcsa okból segít a hányinger és hányás leküzdésében. A folsav-tartalmú vitamint sem kell már mindennap szedni, sőt ajánlatos az adagot heti 2-3-ra csökkenteni.
Most már nagyon várom a jövő heti ultrahangot! Végre láthatom majd...
30. születésnap (egy kis off)
Ma lettem 30 éves, a legjobb kor kispapának lenni. Kívánok mindenkinek olyan igaz és lelkes barátokat, testvéreket és feleséget, mint amilyen nekem van! Nagyon megleptek egy szülinapi-bulival, amire abszolút nem számítottam... Köszönöm nekik!
Amikor az anyuka nagyon unatkozik
Hát ez óriási! :)
bababörze (Pécs Sportcsarnok)
Vasárnap elmentünk a bababörzére. Gondoltuk hátha valamit nagyon jó áron sikerül ott megszerezni. Találtunk is body-kat 100Ft-ért meglepően jó minőségben, ill. rugdalózókat. Persze nem akartunk feltétlen mindent összevásárolni, csupán néhány apróságot.
Ez a hozzáállás akkor bukott el, amikor megláttam egy új babakocsit 30.000Ft-ért a sok 60-100.000Ft-os között. Láthatóan masszív szerkezet, nagy kerekekkel, mindegyik keréknél rugós "rázkódáscsillapítóval", sok tárolórekesszel, esővédő nylonnal, és a színe is semleges (zöld), ami azért jó, mert még nem tudjuk a baba nemét. Az egyetlen hátránya, hogy oldalirányban nem forgathatók a kerekei. Ez azonban, amint kipróbáltam nem okozott problémát a manőverezésekkor. Persze heves ellenállásba ütköztem a vásárlást illetően, de miután a feleségem megtudta, hogy van némi elkülönített pénz (ún. vésztartalék ami fedezi a babakocsi árát) a számlámon, nagyon megörült és persze rögtön beleegyezett a vételbe.
Mindehhez még társult a feleségem édesanyja által vásárolt ágybetét+"szopipárna". Így hát, ahhoz képest, hogy csak körbenézni szerettünk volna, teli csomagtartóval mentünk haza.
Kiadások:
- 1 babakocsi: 30.000 Ft
- kb. 10 body: 3.000 Ft (100-700Ft/db)
- szopipárna: 2.500 Ft
MILYEN A JÓ APA? Erről kevés szó esik. A "rosszról" annál több. Alig van ideje a gyerekre! Érzelmileg távolságtartó! Túl szigorú, túl passzív! - ez a leggyakoribb vád a mai apák ellen. A szemrehányást a feleség teszi - meg a gyerekek... Pedig van jó apa is, akit érdemes volna utánozni! A kis hercegnő és a hős A lány életében az apa az első lovag. A férfi kis hercegnőként kezeli a lányát. Rendszerint gyengédebben bánik vele, mint a fiával. A kislány lelki érzékenysége felébreszti a férfiban a védelmezés ősi ösztönét. Ha birkózik vele, mindig ügyel, nehogy túl durva legyen. Ezt a harmonikus viszonyt nem zavarja vetélkedés. Ellenkezőleg: a kislány természetes nőiességével képes megzabolázni az apját. Játékos flörtöléssel, merész kokettálással az ujja köré csavarja. És a férfi nem ellenkezik. Az apa is különleges helyet foglal el a lánya világában. Ő az első férfi, akit a lány szeret. Tudatosan vagy ösztönösen, de a jövőben minden fiút hozzá mér majd. "Gyakran választ a lány olyan férjet, amilyen az apja volt" - bizonyítja a pszichológus. A kamaszkor során lassan oldódik ez a szoros kapcsolat. A lány más férfi után érdeklődik, mind több fiú barátja lesz. Sok apa csak nehezen fogadja el az új helyzetet. Nehezen törődik bele, hogy már nem ő az egyetlen férfi a lánya életében. Annyi a vigasza, hogy megtarthatja különleges szerepét: ő az örökös fővédelmező és főbizalmas. Klassz haver - de vetélytárs is Ki az, aki nem nyomott még el egy-egy mosolyt apa és fia vetélkedése láttán? Milyen örömmel és igyekezettel próbálja legyőzni egymást a kicsi meg a nagy a fociban, a versenyfutásban vagy szkanderben! Egészen különös férfikapcsolat az övék. Az apa saját maga részének fogja fel a csemetéjét. Magát azonosítja vele, mindazt meg akarja neki tanítani, ami a srácot férfivá teszi. Magához emeli az erősebbik nem világába. Eközben örömmel fedezi fel saját magában a gyereket. A fiú viszont példaképet lát az apjában, akivel feltétel nélkül azonosítja magát. Legyen az toronyépítés fakockákból, birkózás az ágyban, aztán később sakkozás - a kapcsolatukat mindig meghatározza az aktív cselekvés, a játékos erőszak és versengés. Na igen, hiszen a két "férfi" nemcsak a legjobb barátja, hanem a legélesebb vetélytársa is egymásnak. A fiú ugyanis hamarosan egyenrangú társsá válik a férfiak birodalmában. Az apa egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a fiú önálló személyiséggé fejlődését. Segítse egészségesen átvészelni az anyjához fűződő természetes viszony felbomlását. A fiú az apjától tanulja meg a nők tiszteletét, rossz esetben megvetését. "Ha a férj gyakran durva a feleségével, a gyerek sem fog másként bánni a nőkkel - vetíti előre a pszichológus. - Először az anyjával, aztán a diáktársnőjével, majd a saját feleségével." A gyerek egészséges fejlődésében tehát rendkívül fontos szerepe van a pozitív, erős apaképnek. Ha nincs ilyen, példakép lehet a nagybácsi, a szomszéd, az anya barátja vagy a tanár is. Ki a jó apa? Nem kell tökéletesnek lennie, elegendő, ha érzékeny ember. ▪ Kezdettől fogva megéli az apaságot. Gondoskodik már a terhes feleségéről is, és részt vesz az újszülött ápolásában. ▪ Rendesen bánik az anyával, hogy méltó példakép lehessen, így mutatja, milyen értékesnek tartja az asszonyt. ▪ A felesége iránti gyengéd gesztusokkal jelzi, hogy a szülőknek van szerelmi életük, tehát igényt tartanak a bizalmas együttlétre. ▪ Bepillantást enged a munkájába, őszintén beszél a sikertelenségről és a gondjáról is. Így válik a házon kívüli élete is átláthatóvá. ▪ Időt szakít a családjára, külön programot szervez a gyerekkel, s ilyenkor csak rá figyel. ▪ Elbeszélget a gyerekével. Észreveszi, hol szorít a cipő. Megtudakolja, mi a baj. Állást foglal, segít. ▪ Lehetővé teszi, hogy a felesége is szentelhessen kis időt saját kedvtelésének. Segít a házimunkában, hadd lássa a gyerek, milyen rejtett tartaléka van. ▪ Erőt sugároz és védelmet nyújt. Bátorítja a gyerekét, hogy maga oldja meg a kisebb problémáját. Ugyanakkor szolidárisnak mutatkozik - néha akár az ideges tanár ellenében is. ▪ Nem szégyelli az érzelmeit, bánatát, örömét, csalódottságát. A férfi is sírhat. ▪ Nem veszi a szívére a súrlódásokat, tudja, hogy a kamaszkor élesíti a gyerek kritikai érzékét, ilyenkor kezdi kívülről szemlélni a szüleit. ▪ Egyenrangú szülő. Igyekszik tompítani az összetűzéseket, egyensúlyt teremteni a felek között. Apu, mesélj! Spanyol lapban olvasom, hogy Anglia egyik egyetemén (micsoda összekeveredett nemzetközi világban élünk), nevezetesen Exeterben érdekes eredményre jutottak a gyermeklélektan kutatói. Arról van szó, hogy mesemondásból vagy mesefelolvasásból a legtöbb nő doktorátust szerezhetne. Merthogy az esetek nagy többségében az anya vagy a nagyanya olvassa fel a mesét esténként - a fiúknak is. (Hogy a lánygyermek erre hogyan reagál, arra nincs adat, de nem is fontos. Velük nincs baj...) Baj a fiúgyermekkel van, mert élete első nyolc-tíz évében minden, ami az olvasáshoz kapcsolódik, az a nőkkel függ össze. Érthetőbben fogalmazva: az anya (vagy nagymama) olvassa a mesét otthon, az óvodában aztán szintén nő (óvónő) olvas és mesél, majd az iskola első éveiben megint szinte csak nőkkel találkozik a fiúgyermek. Így aztán - az exeteri tudós elmék szerint - az a tévhit alakul ki a fiúgyerekben, hogy az olvasás eleve női tevékenység, vagyis "nem fiúhoz illő". A fiút a kaland érdekli, ilyen tárgyú könyvet kellene olvasnia. De hogyan, ha nem szoktatják rá az olvasásra? Minden felmérés azt bizonyítja (és nem csupán a ködös Albionban, hanem szerte a világon), hogy a fiúk elmaradnak a fejlődésben a lányok mögött. Különösen akkor, ha olvasásról, a szavak használatáról, vagy ami ebből ered: a beszédről van szó. Az általános iskolában ez az elmaradás még csak ötszázalékos, a középiskolában már tíz, az egyetemen pedig - jobb nem is említeni... A brit tudósok ezek után afféle kiáltványt intéztek a világ gyermekes férfiúihoz: "Apák! Olvassatok mesét a gyermeketeknek!" Mert az olyan családban, ahol az apa (is) olvasott mesét, ott a fiú jobban fejlődik, nem marad el a lányok mögött. Sőt kifejezetten haszna származik ebből, hiszen felnőttkorban a jobban beszélő, akadálytalanul olvasó ember könnyebben kap munkát és könnyebben illeszkedik be az életbe, ez csak természetes... Férfitársaim! Munkára fel! Az a húsz perc esténként nem csökkenti a tekintélyünket, sőt, mint látható, csak jó származhat belőle! És ne csak az apa olvasson mesét, hanem a nagybácsi, az idősebb fivér is! Talán így sikerül ellensúlyozni a sok óvónőt, tanító nénit, és elősegíthető, hogy a legifjabb fiú ne maradjon le a lányok mögött! Higgyék el, már ezért a kis diadalért megéri a fáradozás! Elő a mesekönyvvel, amelynek első sora így kezdődik: Hol volt, hol nem volt...
(Forrás: Gyöngy, 1998/5. november, 22-23. o.)
Információk a GYED-, GYES-, GYET-, TGYÁS-, táppénz-, anyasági támogatás- és családi pótlékról (2011):