apuka.blog.hu

Elértük a 35. hetet. A múlt heti orvosi vizsgálat alkalmával közölték, hogy ettől a ponttól már nincs visszatartás. Amikor a baba jön, akkor szülünk. Ezért - mivel én hétköznap Pesten vagyok - állandó 24-órás készenlétben vagyok. Ha jön a telefon - egy közeli barát felajánlásának köszönhetően - csak beülünk az autóba, és irány Pécs! Padlógázzal persze.

Tegnap előtt összeraktam a babaágyat. Gondoltam felesleges lenne tovább várni vele pusztán babonából. Összeállítás után némi átalakítást igényelt a lakás, de a végeredmény nagyon tetszik.

Mintha egyre lassabban telnének a napok. Igaz, hogy pénteken szabin leszek, mert jönnek a Hugi-ék, de így is vontatottan telik az idő. Ez persze főként azért van, mert nincs velem a Kicsim itt Pesten. Ha itt van, akkor úgy érzem, hogy minden rendben van mikor hazaérek, és itt vár a lakásban. De így, hogy már két hete egyedül vagyok itt... talán kicsit kezdek befordulni. Meg is jegyezte, hogy nem írtam a blog-ot. Ez azonban a pillanatnyi kedélyállapotom miatt van. Hiányoznak! A Picur és a Kölök. Már alig várom, hogy újra velük legyek.

A kis tökös mostanra más kész vasgyúróvá erősödött. Az esti "pocak-fülelés" alkalmával olyan erőseket rúgott, hogy a fejem föl-le emelkedett.
Kicsit aggódtunk a sűrű csuklás miatt (napi 2-3szor 10 perc), ezért utánaolvastam, hogy nem-e probléma. Az interneten több helyen említik, hogy ez ebben az időszakban normális, és hogy ez főként a tüdő erősítésére szolgál. A baba a magzatvizet próbálja ilyenkor "belélegezni".

Múlt héten vettünk egy iszonyatosan kényelmes kanapét. Egyrészt azért, mert a régi kényelmetlen volt, másrészt azért, hogy legyen hol kényelmesen szoptatni a babát. Azóta a kismama rászokott a "kanapézásra", vagyis szinte az egész napot ott tölti. Ennek az eredményeképpen a Picur lábáról minden víz lement, és legnagyobb örömünkre ismét látszanak a bokái.

Ezúton üzenem minden kispapának, hogy ebben az időszakban fokozott mértékű türelemre van szükség, mert a kismama - talán a hormonok, talán a születés közelsége, talán a testi változások miatt - nagyon könnyen kiakad olyan dolgokon is, amiken normál esetben átsiklik. Ilyenkor a legjobb, ha ráhagyjuk a dolgot, mielőtt még elmérgesedne a helyzet. Ez talán egyfajta felkészítés, ami a gyerekhez szükséges türelemre nevel minket. Erről persze nem sokat írnak a terhességi-könyvekben.

Tegnap este kis híján a frászt hozta ránk a Kölök: egész nap alig mozgott, ráadásul amikor a Picur háton feküdt, akkor sem rúgott sokáig. Ez nem igazán megszokott tőle, mert ilyenkor (este, háton fekve) mindig sokat mozog. Csak akkor lélegeztünk fel, mikor fél óra noszogatás és hallgatózás után hajlandó volt az "uraság" megmoccanni. Nem kizárt, hogy az időjárás miatt, vagy a vasárnapi egész napos jövés-menés miatt volt kevésbé mozgékony. Mindenesetre remélem, hogy nem sűrűn fog ilyet csinálni.
Újabban a kismama új technikával ébreszt reggel, méghozzá úgy, hogy a pocakját a hátamhoz nyomja. Ilyenkor arra ébredek, hogy a baba az én hátamat rugdossa. Csodálatos érzés erre kelni...

Vasárnap elhoztuk a pelenkázókomódot. Ezzel a nagyobb beruházással járó eszközök sora bezárult. Igaz, az asztalos 28.000Ft-ot kért érte, de legalább pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltük. Amúgy a boltban sem úsztuk volna meg sokkal olcsóbban. Ott 22-24.000Ft körül lett volna az ára, de a helyszűke miatt sehol sem találtunk olyat, ami megfelelt volna.
A hétfői ultrahangot ezúttal (szerencsére) egy másik orvos végezte. Mikor a Picur megkérdezte, hogy még mindig fiú-e, azt felelte, hogy bár épp a fejét nézi, de látja, hogy épp autókra gondol. A 4D-s ultrahangon talált "helyfoglalásnak" szerinte nyoma sincs, a baba teljesen egészséges. Ennek felettébb örülünk!
Mostanában sokat Vaterázok (a Picur is). Minden babával kapcsolatos dolgot megnézek. Tegnap előtt voltam épp egy 1Ft-ért leütött babakabátért. Átutaztam szinte az egész várost, hogy személyesen át tudjam venni, de nem bántam meg. Az eladó nem fogadott el semmit, ráadásul még egy másik (nagyobb) kabátot is kaptam grátiszba.
Az igazság az, hogy némiképp büszkeséggel töltött el, hogy ilyen jó cuccokat sikerült szereznem a fiamnak.

A mi kis rosszcsontunk újabban vagy a kismama gyomrán terpeszkedik, vagy a húgyhólyagon ugrál, a Picur legnagyobb örömére. Ilyenkor ő mindig "kis terroristának" nevezi. Mára elértük azt a szintet (és ez nem semmi), hogy ő többet jár ki pisilni, mint én. Mindemellett az új sport a pocakemelgetés: amikor a kismama oldalt fekszik, időnként megemeli a Kölök a pocakját.
Nagyon látványosak már a baba mozgásai. A múltkor az Instersparban a pénztárosnéni is megjegyezte, hogy látta a rúgást. Sajnos felmerült egy olyan probléma, amit még nem sikerült kezelnünk: a gyereknek kamerafóbiája van. Ahányszor fel szeretném venni a pocak-mozgást telefonnal, a Kölök megszüntet mindenféle tevékenységet.
Mostanában néha megjegyzi a kismama, hogy nagynak és csúnyának érzi magát. Persze mindez csak az ő fejében van. Szerintem ő egy nagyon szép kismama, még ha ezt sokszor nehéz is ezt elhitetni vele. Ez lett most az ő fóbiája. Felettébb érzékenyen érinti minden a külsejét illető megjegyzés. Tegnap elvoltunk kicsit a városban. Szépen felöltözött és kisminkelte magát ahogy kell, tényleg nagyon csini volt. Hazaérve szóba került valahogy a szemfesték lemosása, amire (poénból) megjegyeztem, hogy nem muszáj lemosnia, maximum úgy ébred fel reggel, mintha "Kiss koncerten" lett volna. Hát ez a megszólalásom nem aratott osztatlan sikert. Némileg kiverte nála a biztosítékot...
Sajnos észrevettük, hogy a kismama már nem tud egész nap tevékenykedni, mert pár óra mozgás után bedagad (vizesedik) a bokája. Ezen csak az segít, ha lefekszik és néhány órára "felpolcoljuk" a lábait, illetve ha a kispapa valamilyen kenőccsel jól megmasszírozza.

Hétfőn volt a 29. hetes ultrahang. Mivel én dolgoztam, így nem tudtam elmenni erre a vizsgálatra. A Picur elmesélése szerint nagyon kellemetlen élményben volt része, amikor közölte az ultrahangos orvossal, hogy voltunk 4D-s ultrahangon. Az orvos éppen, hogy csak le nem ordította a kismama haját, hogy miért Pesten ment el 4D-s vizsgálatra, miért nem itt, náluk. A vizsgálati papír láttán pedig megkérdezte, hogy melyik "vásárcsarnokban" szereztük. Szegénykém nagyon meg volt szeppenve, mikor a vizsgálat után felhívott.
A véleményem azonban továbbra is az, hogy jól döntöttünk, amikor a Pesti 4D-s UH-ra mentünk. Kíváncsiak voltunk egy, a szokásos vizsgálattól független véleményre. Nem is beszélve arról, hogy itt ugyanezért az összegért nem kaptunk volna szakvéleményt, 25db képet CD-n, valamint egy A4-es méretű fotópapíron egy általunk választott képet. Ott csak a DVD videó járt volna. Nem hinném, hogy felróható lenne bármely (leendő) szülőnek, hogy kíváncsi egy független orvosi véleményre.
Továbbá ami még a döntésünket a Pesti vizsgálat felé terelte, az az volt, hogy az eddigi UH vizsgálatok nem voltak valami barátságosak. A vizsgálóba érve nem lehetett olyan gyorsan levetkőzni és az ágyra felfeküdni, hogy az elég gyors legyen. Az meg már csak hab a tortán, hogy a monitort még véletlenül sem fordították volna a Picur felé, hogy lássa a babát.
Ma lesz az orvosi vizsgálat. Már előre fél a Kicsim attól, hogy ő mit fog szólni a 4D-s ultrahanghoz. Ha korrekt és objektív, akkor szerintem meg fogja érteni a döntésünket. Ha újra választhatnék, újra a Pesti vizsgálat mellett döntenék.

Szia Kölök!

Nagyon hiányoztok az anyucival, de holnaptól már szabin leszek és egészen vasárnapig együtt leszünk. Remélem örülsz neki... A reggeli első vonattal indulok holnap haza.
Azt hallottam, hogy kicsit rosszalkodtál az éjszaka. Anyuci elmondta, hogy már kora hajnalban rugdostad és ébresztőt tartottál, ezért nagyon fáradt volt reggelre. Remélem ma este jó kisfiú leszel, és hagyod anyát aludni. Ha igen, akkor elviszlek pecázni a hétvégén. Megegyeztünk? Szeretlek titeket!

Üdv:
Apád

Egyre erősödik a mi kisfiunk. Nagyon durva, ahogy néha dudorodik vagy hullámzik a Picur hasa. A múltkor is akkorát rúgott, hogy szegénykém kiugrott az ágyból ijedtében. Csak utána eszmélt rá, hogy mi is történt, és hogy a kis "alien"-t ilyenkor is viszi magával...
Úgy tűnik, hogy most már reagál a hangokra. Kicsit abbahagyja a mozgolódást, mikor zenét hallgattatunk vele fejhallgatóval, vagy ha csak beszél hozzá az anyja. Én is beszélek hozzá amikor csak tehetem, remélem az én hangomat is meg fogja szokni, ill. szeretni.
Tegnap játszottunk egy kicsit: a pocak egy bizonyos pontját megnyomtam az ujjammal kétszer, majd ő is oda rúgott. Ezt háromszor megcsinálta, majd megunta.
El sem tudjuk képzelni, hogy - ha már most ennyire mozgékony - milyen erőseket fog rúgni az utolsó hetekben.
 

Tegnap elmentünk a 4D-s ultrahangra. Ez mindkettőnknek egy felejthetetlen élmény volt. A vizsgálatot végző orvos nagyon barátságos volt. Miután megtudta, hogy még ismeretlen számunkra a gyerek neme, ezt nézte meg elsőként. Az eredmény: fiú! Nagyon örültünk, hogy a 26. héten végre ezt is megtudtuk. Nagyon virgonc volt a gyerek, ráadásul folyton a feje elé tette a kezeit. Mindenesetre nagyon jól sikerültek a képek és a videó is.
Kaptunk 20db digitális fotót, 1db A4-es méretű sztárfotót, 1db orvosi szakvéleményt, 1db fekete-fehér képet, valamint az egész vizsgálat anyagát video-DVD-n. Még most is a vizsgálat hatása alatt vagyok, és alig tudok a munkára koncentrálni. Talán elfogultak vagyunk, de mi csodaszépnek látjuk ezt kis csöppséget. Tényleg apa leszek! Fiam lesz! Ez egyszerre hitetetlen és csodálatos...

 Tegnap egy gólya látogatta meg a kismamát a szülei házánál. Miután sikerült a telefonnal lencsevégre kapni, mms-ben továbbította nekem.
A Picur elmondása szerint próbálta neki elmagyarázni, hogy kicsit korán jött, mert a gyerek csak október elejére várható. Ezt a  váratlan látogató csupán egy hangos kelepeléssel konstatálta...

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez a kérdés okozta a legtöbb fejtörést számunkra. Egy orvos szerint ez majdnem olyan, mintha játékgépbe dobnánk a pénzünket. Az esély arra, hogy olyan betegség alakuljon ki, amelynél a köldökzsinórból nyert őssejteket fel lehetne használni - pláne hogy a családban nincs ismert örökletes betegség -, konvergál a nullához.
Rengeteg internetes portált, cikket, fórumot elolvastunk már a témáról, hogy tisztában legyünk a lehetőségekkel. Azért, hogy minden információnak utánajárjak, megkértem a hugit is (aki mellesleg Németországban él), hogy kérje ki az orvos ismerősének a véleményét az őssejtlevételről. Állítása szerint Németországban nem jellemző ez az eljárás, kivéve akkor, ha tényleg felléphet valamilyen örökletes családi betegség. Szerinte az őssejtre költött kb. 400-500.000Ft-ot költsük inkább gyerekholmikra.
Mindenesetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült ezt a témát véglegesen lezárnom magamban. Persze nagyon kicsi az esélye - és nagyon bízom benne, hogy sosem következik be - , hogy olyan betegség alakuljon ki, amelynél szükség lenne erre az eljárásra.

Szeretnék jó szülő lenni, de nem tudom, hogy ezt vajon azzal érem-e el, ha őssejtre költöm ezt a pénzt, vagy ha inkább gyermekholmira. Jelenleg meg tudom érteni azokat a szülőket, akik levetették az őssejtet, és azokat is, akik nem.
A döntéseink most már nem csak ránk lesznek kihatással. Ezt vajon minden szülő átéli ilyenkor? És ez csupán csak a kezdet...?