Szavazás

És te mit szeretnél...?
inkább kislányt
inkább kisfiút
mindegy
  

Linkajánló

folytatás...

2011.10.26. 22:11 - $Joey

A továbbiakban a büszke anyukával együtt dokumentáljuk a tapasztalatainkat/kalandjainkat a kis Dániellel, így az apuka.blog.hu megnevezés már nem aktuális.

Az új blog neve és elérhetősége:
szuloakademia.blog.hu
 

40hét+4nap - Megjöttem

2011.10.08. 07:17 - $Joey

Címkék: napló

Tegnap délben megszületett a legnagyobb csoda az eddigi életemben: Dániel (3820g/50cm).

Apás szülés volt. Tiszteletem minden anyukának az elviselt fájdalmakért! Ezt szerintem - persze csak ha lehet - minden apának át kellene élnie, mert egyébként elképzelhetetlen, ami a szülőszobán történik. Egyszerre félelmetes és csodálatos...


 

40. hét - 40+

2011.10.05. 21:03 - $Joey

Címkék: napló

A fiatalúr sajnos úgy döntött, hogy - mit sem törődve az anyja pontosságérzetével, és a türelmetlenségünkkel - nem szándékozik kijönni a megadott időben. Az eddigi késése 2 nap. A Picurral való egyeztetés után - élve szülői jogunkkal - úgy döntöttünk, hogy ez 2 hét szobafogságot fog jelenteni Dánielnek.

Ez a késés sajnos több, mint amire lelkiekben fel voltunk készülve. Az egyetlen előnye a dolognak, hogy be tudtuk szerezni a szükséges dokumentumokat (GYES-, Anyasági-támogatás-, Családi pótlék igénylőlapok).

A Kicsim minden másnap POSE-ra jár, ahol mindig kap egy kis oxitocin-t. Sajnos ennek hatása konvergál a nullához. Fájásokat kellene éreznie, de egy-két has-keményedésen kívül semmit sem érez. Az egyetlen fájás-szerűséget - elmondása szerint - tegnap érezte zuhanyzás közben. Hát ez van. Pedig ha tudná a Kölök, hogy mennyien és mennyire várjuk már őt idekint...

A pocakban töltött napjai mindenesetre meg vannak számlálva. Ha hétfőig nem bújik elő, akkor a Picit befektetik, és kedden megindítják. Azért jobb lenne, ha magától térne jobb belátásra. Az biztos, hogy egy baba sem maradt bent a pocakban örökre. Még ha a Picur mostanában így is érzi...

39. hét - Daliás Dániel

2011.09.29. 19:53 - $Joey

Címkék: napló

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és a felesége, aki babát várt. Nem is akármilyen babát, hanem egy csodálatos fiúgyermeket. Így éldegéltek egy picinyke házikóban boldogságban, békességben. Volt azonban egy csúf, gonosz vasorrú banya a falu végén, aki nagyon irigykedett a boldogságuk miatt. Egy nap elátkozta a ház urát, aki így messzeföldre kényszerült menni dolgozni, hetedhét országon is túlra.
Csupán a hétvégéken lehettek együtt, így mindketten nagyon várták már a szombatot, amikor ismét találkozhattak. Ilyenkor mindig boldogok voltak és gondtalanok. De amikor eljött a vasárnap délután ismételten búcsúzkodniuk kellett. A kismama ilyenkor mindig búbánatosan és szomorúan feküdt a szobájában, várva a távoli hétvégét...
Egyszer csak arra járt a jó tündér, és ezt mondta a kismamának:
- Szombaton, mikor hazajön a férjurad, este lefekvés előtt, a pocakodat simogatva mondjátok ezt a babádnak: "Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!".
Várta is a kismama a szombat estét izgatottan, hogy vajon mi fog történni. A szegény ember, mikor hazaért - kétkedve bár -, de azért beleegyezett a dologba. Egy próbát megér -gondolta. Így lefekvés után körkörösen simogatva a pocakot ezt mondták:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
Legnagyobb meglepetésükre ezt válaszolta a baba:
- Édesanyám nem úgy van, ágy is kell, ahol aludjak.
A szegény ember megörült, mivel ezt már megvették. Átment a kiságyért a szomszéd szobába, majd felállította az ágyuk mellé. Ezután újra kérlelni kezdték a babát:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
- Nem úgy van az édesapám, hol van az én babaverdám?
Felkészült volt a kis család, és mivel már ezt is beszerezték, a szegény ember kiment a garázsba, és bevitte a babakocsit.
Ezután újra csalogatták a fiúcskát:
- Pocaklakó gyere ki, várunk téged ideki'!
- Rendben van drága szüleim. Mivel látom, hogy ti engem már nagyon vártatok, máris kibújok...
És mielőtt a meglepett szülők egyet is pislanthattak volna: zsúpsz! Kint is termett egy gyönyörű daliás kisfiúcska, akit a szülei Daliás Dánielnek neveztek el.
A vasorrú banya, mikor megtudta, hogy mi történt, tüstént kipukkant mérgében. Az orrából pedig rengeteg vashulladék (szerk.megj.: értsd vasfika) esett ki, amiből a szegény ember nyitott egy MÉH-telepet, és így meggazdagodott. Csaptak is hatalmas dínom-dánomot, ahova meghívták a falu apraja-nagyját.
Boldogan éltek így mindhárman, a MÉH-telep sarkában, amíg meg nem haltak...

39. hét - Eltévedt gratuláció

2011.09.26. 20:18 - $Joey

Címkék: napló

...idegen szám sms-visszahívást kér. Gondoltam sosem lehet tudni, felhívom. A srác torkaszakadtából ordít a telefonba:
- FIÚ LETT TESÓ! FIÚ LETT!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁ...!!!!!
- ööö... tudom, hogy fiú lesz. (más hirtelen nem jutott eszembe)
- ... - nagy csend, elnézést kért, majd letette.

Azért még sikerült gratulálnom neki. :)

38. hét - Végtelen várakozás

2011.09.20. 13:16 - $Joey

Címkék: napló

Talán a véget nem érő várakozás, talán a munkahelyi feladatok torlódása miatt, úgy érzem mintha enyhe depresszió tüneteit tapasztalnám magamon (fáradtság, antiszociális hangulat, stb...). Bár amikor a kis családommal vagyok, valahogy gyorsabban megy az idő, és nem érzem ezt.
A hétvégi együttlétek rettentően gyorsan elrepülnek, és ismét kezdődnek a szürke hétköznapok.
Valaki azt állította, hogy a hidegfront hatására "potyogni" kezdenek a babák. A mi gézengúzunk úgy tűnik erre is fittyet hány.
Nagyon jó lehet ott bent az anyuci pocakjában, ha ennyire nem akarózik kijönni. Pedig minden elkövettünk, hogy jó környezetbe kerüljön, bizonyos dolgokat talán még túlzásba is vittünk. De hát érthető: ő az első babánk, nincs tapasztalatunk, de nagyon szeretnénk mindketten jó szülők lenni.
Egyre inkább úgy érzem, hogy minden eltörpül az mellett, hogy fiam lesz. Jó visszagondolni a hétvégére, amikor már kicsit sikerült játszani is a Kölökkel. Minden csuklásnál doboltam neki, és amikor egyszer csak egy csuklás után abbahagytam, méltatlankodva rúg- kapált nagyokat.
Sokszor elképzelem az első pillanatot, mikor végre a kezembe tarthatom őt. Olyan távolinak tűnik még!
 

37. hét - Liftező pocak

2011.09.14. 16:33 - $Joey

Címkék: napló

Már a célegyenesben vagyunk. A védőnő szerint már csak napok vannak vissza. Ezt a Picur arcából állapította meg, mivel állítólag a szülést megelőző napokban némiképp megváltozik a kismamák arca. Igaz, az orvos szerint "csak" 1 ujjnyira nyitott a belső méhszáj, és másodfokon érett a méhlepény.
A Picur pocakja napi szinten liftezik, hol lent van, hol fent (ilyenkor a gyerek lába a gyomor környékén pihen, ami láthatóan nem túl kellemes a kismamának).
Igazából már nagyon tűkön ülök. Szinte nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen érzés lesz, mikor a kezembe adják a fiamat. Még nem igazán sikerült felfognom azt a tényt, hogy apa leszek. Hihetetlenül jó érzés...

35. hét - Készenlétben

2011.08.30. 12:43 - $Joey

Címkék: napló

Elértük a 35. hetet. A múlt heti orvosi vizsgálat alkalmával közölték, hogy ettől a ponttól már nincs visszatartás. Amikor a baba jön, akkor szülünk. Ezért - mivel én hétköznap Pesten vagyok - állandó 24-órás készenlétben vagyok. Ha jön a telefon - egy közeli barát felajánlásának köszönhetően - csak beülünk az autóba, és irány Pécs! Padlógázzal persze.

Tegnap előtt összeraktam a babaágyat. Gondoltam felesleges lenne tovább várni vele pusztán babonából. Összeállítás után némi átalakítást igényelt a lakás, de a végeredmény nagyon tetszik.

Mintha egyre lassabban telnének a napok. Igaz, hogy pénteken szabin leszek, mert jönnek a Hugi-ék, de így is vontatottan telik az idő. Ez persze főként azért van, mert nincs velem a Kicsim itt Pesten. Ha itt van, akkor úgy érzem, hogy minden rendben van mikor hazaérek, és itt vár a lakásban. De így, hogy már két hete egyedül vagyok itt... talán kicsit kezdek befordulni. Meg is jegyezte, hogy nem írtam a blog-ot. Ez azonban a pillanatnyi kedélyállapotom miatt van. Hiányoznak! A Picur és a Kölök. Már alig várom, hogy újra velük legyek.

33. hét - Vasgyúró a pocakban

2011.08.18. 09:44 - $Joey

Címkék: napló

A kis tökös mostanra más kész vasgyúróvá erősödött. Az esti "pocak-fülelés" alkalmával olyan erőseket rúgott, hogy a fejem föl-le emelkedett.
Kicsit aggódtunk a sűrű csuklás miatt (napi 2-3szor 10 perc), ezért utánaolvastam, hogy nem-e probléma. Az interneten több helyen említik, hogy ez ebben az időszakban normális, és hogy ez főként a tüdő erősítésére szolgál. A baba a magzatvizet próbálja ilyenkor "belélegezni".

Múlt héten vettünk egy iszonyatosan kényelmes kanapét. Egyrészt azért, mert a régi kényelmetlen volt, másrészt azért, hogy legyen hol kényelmesen szoptatni a babát. Azóta a kismama rászokott a "kanapézásra", vagyis szinte az egész napot ott tölti. Ennek az eredményeképpen a Picur lábáról minden víz lement, és legnagyobb örömünkre ismét látszanak a bokái.

Ezúton üzenem minden kispapának, hogy ebben az időszakban fokozott mértékű türelemre van szükség, mert a kismama - talán a hormonok, talán a születés közelsége, talán a testi változások miatt - nagyon könnyen kiakad olyan dolgokon is, amiken normál esetben átsiklik. Ilyenkor a legjobb, ha ráhagyjuk a dolgot, mielőtt még elmérgesedne a helyzet. Ez talán egyfajta felkészítés, ami a gyerekhez szükséges türelemre nevel minket. Erről persze nem sokat írnak a terhességi-könyvekben.

32. hét - Hétfő esti frász

2011.08.09. 12:36 - $Joey

Címkék: napló

Tegnap este kis híján a frászt hozta ránk a Kölök: egész nap alig mozgott, ráadásul amikor a Picur háton feküdt, akkor sem rúgott sokáig. Ez nem igazán megszokott tőle, mert ilyenkor (este, háton fekve) mindig sokat mozog. Csak akkor lélegeztünk fel, mikor fél óra noszogatás és hallgatózás után hajlandó volt az "uraság" megmoccanni. Nem kizárt, hogy az időjárás miatt, vagy a vasárnapi egész napos jövés-menés miatt volt kevésbé mozgékony. Mindenesetre remélem, hogy nem sűrűn fog ilyet csinálni.
Újabban a kismama új technikával ébreszt reggel, méghozzá úgy, hogy a pocakját a hátamhoz nyomja. Ilyenkor arra ébredek, hogy a baba az én hátamat rugdossa. Csodálatos érzés erre kelni...

31. hét - Vaterázás

2011.08.03. 11:04 - $Joey

Címkék: napló

Vasárnap elhoztuk a pelenkázókomódot. Ezzel a nagyobb beruházással járó eszközök sora bezárult. Igaz, az asztalos 28.000Ft-ot kért érte, de legalább pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltük. Amúgy a boltban sem úsztuk volna meg sokkal olcsóbban. Ott 22-24.000Ft körül lett volna az ára, de a helyszűke miatt sehol sem találtunk olyat, ami megfelelt volna.
A hétfői ultrahangot ezúttal (szerencsére) egy másik orvos végezte. Mikor a Picur megkérdezte, hogy még mindig fiú-e, azt felelte, hogy bár épp a fejét nézi, de látja, hogy épp autókra gondol. A 4D-s ultrahangon talált "helyfoglalásnak" szerinte nyoma sincs, a baba teljesen egészséges. Ennek felettébb örülünk!
Mostanában sokat Vaterázok (a Picur is). Minden babával kapcsolatos dolgot megnézek. Tegnap előtt voltam épp egy 1Ft-ért leütött babakabátért. Átutaztam szinte az egész várost, hogy személyesen át tudjam venni, de nem bántam meg. Az eladó nem fogadott el semmit, ráadásul még egy másik (nagyobb) kabátot is kaptam grátiszba.
Az igazság az, hogy némiképp büszkeséggel töltött el, hogy ilyen jó cuccokat sikerült szereznem a fiamnak.

30. hét - Az én kis fóbiásaim

2011.07.26. 12:40 - $Joey

Címkék: napló

A mi kis rosszcsontunk újabban vagy a kismama gyomrán terpeszkedik, vagy a húgyhólyagon ugrál, a Picur legnagyobb örömére. Ilyenkor ő mindig "kis terroristának" nevezi. Mára elértük azt a szintet (és ez nem semmi), hogy ő többet jár ki pisilni, mint én. Mindemellett az új sport a pocakemelgetés: amikor a kismama oldalt fekszik, időnként megemeli a Kölök a pocakját.
Nagyon látványosak már a baba mozgásai. A múltkor az Instersparban a pénztárosnéni is megjegyezte, hogy látta a rúgást. Sajnos felmerült egy olyan probléma, amit még nem sikerült kezelnünk: a gyereknek kamerafóbiája van. Ahányszor fel szeretném venni a pocak-mozgást telefonnal, a Kölök megszüntet mindenféle tevékenységet.
Mostanában néha megjegyzi a kismama, hogy nagynak és csúnyának érzi magát. Persze mindez csak az ő fejében van. Szerintem ő egy nagyon szép kismama, még ha ezt sokszor nehéz is ezt elhitetni vele. Ez lett most az ő fóbiája. Felettébb érzékenyen érinti minden a külsejét illető megjegyzés. Tegnap elvoltunk kicsit a városban. Szépen felöltözött és kisminkelte magát ahogy kell, tényleg nagyon csini volt. Hazaérve szóba került valahogy a szemfesték lemosása, amire (poénból) megjegyeztem, hogy nem muszáj lemosnia, maximum úgy ébred fel reggel, mintha "Kiss koncerten" lett volna. Hát ez a megszólalásom nem aratott osztatlan sikert. Némileg kiverte nála a biztosítékot...
Sajnos észrevettük, hogy a kismama már nem tud egész nap tevékenykedni, mert pár óra mozgás után bedagad (vizesedik) a bokája. Ezen csak az segít, ha lefekszik és néhány órára "felpolcoljuk" a lábait, illetve ha a kispapa valamilyen kenőccsel jól megmasszírozza.