A fiatalúr sajnos úgy döntött, hogy - mit sem törődve az anyja pontosságérzetével, és a türelmetlenségünkkel - nem szándékozik kijönni a megadott időben. Az eddigi késése 2 nap. A Picurral való egyeztetés után - élve szülői jogunkkal - úgy döntöttünk, hogy ez 2 hét szobafogságot fog jelenteni Dánielnek.
Ez a késés sajnos több, mint amire lelkiekben fel voltunk készülve. Az egyetlen előnye a dolognak, hogy be tudtuk szerezni a szükséges dokumentumokat (GYES-, Anyasági-támogatás-, Családi pótlék igénylőlapok).
A Kicsim minden másnap POSE-ra jár, ahol mindig kap egy kis oxitocin-t. Sajnos ennek hatása konvergál a nullához. Fájásokat kellene éreznie, de egy-két has-keményedésen kívül semmit sem érez. Az egyetlen fájás-szerűséget - elmondása szerint - tegnap érezte zuhanyzás közben. Hát ez van. Pedig ha tudná a Kölök, hogy mennyien és mennyire várjuk már őt idekint...
A pocakban töltött napjai mindenesetre meg vannak számlálva. Ha hétfőig nem bújik elő, akkor a Picit befektetik, és kedden megindítják. Azért jobb lenne, ha magától térne jobb belátásra. Az biztos, hogy egy baba sem maradt bent a pocakban örökre. Még ha a Picur mostanában így is érzi...
