Szavazás

És te mit szeretnél...?
inkább kislányt
inkább kisfiút
mindegy
  

Linkajánló

30. hét - Az én kis fóbiásaim

2011.07.26. 12:40 - $Joey

Címkék: napló

A mi kis rosszcsontunk újabban vagy a kismama gyomrán terpeszkedik, vagy a húgyhólyagon ugrál, a Picur legnagyobb örömére. Ilyenkor ő mindig "kis terroristának" nevezi. Mára elértük azt a szintet (és ez nem semmi), hogy ő többet jár ki pisilni, mint én. Mindemellett az új sport a pocakemelgetés: amikor a kismama oldalt fekszik, időnként megemeli a Kölök a pocakját.
Nagyon látványosak már a baba mozgásai. A múltkor az Instersparban a pénztárosnéni is megjegyezte, hogy látta a rúgást. Sajnos felmerült egy olyan probléma, amit még nem sikerült kezelnünk: a gyereknek kamerafóbiája van. Ahányszor fel szeretném venni a pocak-mozgást telefonnal, a Kölök megszüntet mindenféle tevékenységet.
Mostanában néha megjegyzi a kismama, hogy nagynak és csúnyának érzi magát. Persze mindez csak az ő fejében van. Szerintem ő egy nagyon szép kismama, még ha ezt sokszor nehéz is ezt elhitetni vele. Ez lett most az ő fóbiája. Felettébb érzékenyen érinti minden a külsejét illető megjegyzés. Tegnap elvoltunk kicsit a városban. Szépen felöltözött és kisminkelte magát ahogy kell, tényleg nagyon csini volt. Hazaérve szóba került valahogy a szemfesték lemosása, amire (poénból) megjegyeztem, hogy nem muszáj lemosnia, maximum úgy ébred fel reggel, mintha "Kiss koncerten" lett volna. Hát ez a megszólalásom nem aratott osztatlan sikert. Némileg kiverte nála a biztosítékot...
Sajnos észrevettük, hogy a kismama már nem tud egész nap tevékenykedni, mert pár óra mozgás után bedagad (vizesedik) a bokája. Ezen csak az segít, ha lefekszik és néhány órára "felpolcoljuk" a lábait, illetve ha a kispapa valamilyen kenőccsel jól megmasszírozza.

A bejegyzés trackback címe:

https://apuka.blog.hu/api/trackback/id/tr463100478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyuci01 2011.07.26. 15:16:00

Kedves apuka! A gyerek kamerafóbiájában és az én túlérzékenységemben teljesen igazad van! Ma olvastam vissza az első bejegyzést, melyben leírtad, hogy milyen lelki hullámvölgyeim voltak (persze ezek azóta sem múltak el :)), és hogy milyen nehezen viselted, vagy hogy mennyi türelem kellett hozzá. A lelkileg jó pillanataimban abszolút egyetértek veled és megértelek. Terhességem előtt sem voltam egy egyszerű eset, hát még most :) :) :)
És elárulok egy titkot...a nők hiúk. :)
Furcsa 12 kilóval többnek lenni, valaki más néz vissza a tükörből. Persze ez egy csodálatos érzéssel párosul, mivel egy pici élet mocorog a pocakomban, de mégis egy bálnának érzem magam. És szinte keresem a megerősítést a szavaidban, hogy te szerinted is elhíztam :( Ezért akár olyan megjegyzéseket is negatívnak vehetek, amelyeket nem szántál annak.
Fel kell, hogy világosítsalak, ha még nem tudtad volna: Mi nők nagyon bonyolultak vagyunk :)
De ha vigasztal...kitartás, már nincs sok hátra :) És utána kisebb gondunk is nagyobb lesz ennél...:) Két kakis pelus között remélem már nem fogok ilyenekre gondolni.
Addig még kérünk aputól egy kis türelmet...:)
Nagyon szeretünk: Babó és Mami


süti beállítások módosítása